Pszichológusként nem elsősorban a módszer, hanem a kapcsolat embere vagyok. Ami számomra elsődleges: látni, érteni, jelen lenni – a szokásos panelek mögé nézve.
A szenvedésre nem adhatók technikai receptek. Ezért nem a sematikus, medikalizált elméletek érdekelnek, hanem az élő, megélt valóság. Munkaeszközöm a saját tapasztalatom, a megélt és tesztelt értékrendszerem.
Olyan tér kialakítását szorgalmazom, amelyben felvállalható az Ember és minden érzelme, s nem kell szerepek mögé rejtőzni. Az őszinteség a legnehezebb műfaj az emberi életben.