Pszichológusként nem elsősorban a módszer, hanem a kapcsolat embere vagyok. Ami számomra elsődleges: látni, érteni, jelen lenni – a szokásos panelek mögé nézve.
Nem hiszek abban, hogy a szenvedésre technikai receptek adhatók. Nem a sematikus, medikalizált elméletek érdekelnek – hanem az élő, megélt valóság. Munkaeszközöm a saját tapasztalatom, a megélt és tesztelt értékrendszerem.
Ezért fontosnak tartom egy olyan tér kialakítását, amelyben felvállalható a valóság, s nem kell szerepek mögé rejtőzni. Az őszinteség a legnehezebb műfaj az emberi életben.