A pszichológiai konzultáció díja 15.000 Ft / alkalom (50 perc), egységesen minden esetben. Az összeg készpénzben, bankkártyával vagy átutalással is kiegyenlíthető.
Ez a díj tudatosan a jelenlegi piaci árszint alatt van – nem a minőség rovására, hanem értékalapon.
Nem kezdő ár, nem akció, hanem szakmai és etikai vállalás.
Célom, hogy a lelki segítség ne kiváltság legyen, hanem elérhető lehetőség.
👉 Részletes árfilozófiám alább olvasható.
Miért ennyi az ár? – Átlátható, értékalapú válasz
A konzultációs díjam tudatosan alacsonyabb, mint a magánellátásban megszokott árszint, ami nem a minőség csökkentése, hanem értékválasztás. Szakmai tapasztalataim, társadalmi érzékenységem és saját etikai normáim alapján úgy érzem, a pszichológiai segítségnek nem szabad luxuscikké válnia.
Sokáig nem értettem egyet azzal, hogy egy pszichológus egyáltalán pénzt kérjen a munkájáért, egy olyan folyamatért, amely az emberi jelenlétre, megértésre és elfogadásra épül. Különösen nehezen viselem, amikor „szakemberek” a pszichológia mélységeit felszínes vállalkozási keretbe csomagolják, miközben sem képzettségük, sem belső elhivatottságuk nem indokolná azokat a díjakat, amelyeket „szolgáltatásaikért” kérnek.
Hol a határ érték és hozzáférhetőség között?
Eközben a társadalom drámai mértékben szorul lelki segítségre. A krízisek, függőségek, depresszió, elidegenedés tömegei nem találkoznak valódi segítséggel: a magánellátás megfizethetetlen, szabályozatlan dzsungel, amely egyre inkább elszakad a valóságtól. Az állami rendszer kiégett, túlterhelt. Kórházi munkám során naponta látom, hogy a pszichológiai ellátás sokszor csak néhány alkalomra korlátozódik, és nem a kliens szükségletei, hanem az időhiány szabja meg a terápiás lehetőségeket.
Miért nem ingyen?
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy ami ingyenes, az könnyen értéktelenné is válik. A díjfizetés tehát nem csupán üzleti tranzakció: az egyén elköteleződésének, önmagába vetett hitének és belső befektetésének kifejezése. Emiatt a 15.000 Ft-os díjat a „belső érték” és a „külső fenntarthatóság” arany középútjának tartom: olyan szint, amely még elérhető, de már méltó értéket képvisel.
Mit fejez ki az ár?
Összegezve tehát a pszichológusi munka számomra nem „konzultációs fejbólogatás”, hanem elmélyült jelenlét, társadalmi felelősségvállalás és aktív részvétel az emberi méltóság helyreállításában. A díjszabásom ennek szellemében jött létre: nem akció, nem kezdő ár, és nem is visszafogott önértékelés. Sokéves személyes és szakmai tapasztalattal, klinikai és egzisztenciális szemlélettel dolgozom – olyan feltételek között, amelyek átláthatóak, méltányosak, és valódi emberi kapcsolódást tesznek lehetővé. Arra törekszem, a segítő kapcsolat anyagi értelemben is méltányos és átlátható feltételek mentén jöhessen létre a kölcsönös tisztelet és nyitottság jegyében. A díjazás ezért egységes, rejtett költségek nélküli, arányosan megfizethető, ugyanakkor méltó részvételt és elköteleződést is tükröz.
Bízom benne, hogy ez a fajta nyitottság, átláthatóság és értékalapúság segít abban, hogy bizalommal forduljon hozzám, és valódi, egyenrangú kapcsolódás jöhessen létre kettőnk között.