A szanszkrit eredetű dharma szó a dolgok inherens, torzítatlan természetét jelenti. Alapvető törvényszerűségekre utal, az igazságra és a valóságra úgy, ahogyan az van. Így a jég dharmája a hideg és a fagyás, a tűz dharmája a meleg és az égés. Mi az ember dharmája?
Életünk során szakadatlanul szorongunk, hogy környezetünk elfogadjon, szeressen, elismerjen vagy csodáljon bennünket. Küzdünk, versenyzünk, hogy vágyainkat megvalósítsuk, kiteljesedjünk, önmagunkról alkotott képzeteinket megvalósítsuk. Mindezért azonban komoly árat fizetünk: megannyi családi, társadalmi és intézményi elvárásnak kell folyamatosan megfelelnünk, szerepeket kell magunkra vennünk, s ezeket tökéletesen kell játszanunk önmagunk és mások előtt. E szerepeink idővel átveszik az irányítást életünk fölött, meghatározzák mozgásterünket, megszabják, mit gondolhatunk önmagunkról, képességeinkről, lehetőségeinkről és a világról. Általuk elveszítjük dharmánkat, azaz önvalónkat, s szorongás, aggodalom, küzdelem, félelem, stressz vagy önbizalomhiány válik állandó útitársunkká.
A dharma pszichológia alapvető célja a szerepeinktől való megszabadulás, így a valódi önmagunk feltárása és elfogadása. Egy olyan életforma fokozatos kialakítása, melyben képességeinkre, döntéseinkre és személyes felelősségünkre úgy tekintünk, ahogyan azok vannak, nem pedig úgy, ahogyan szerepeink és szorongásaink láttatják velünk. Az ehhez vezető úton két alapvető kérdést járunk körbe: Kinek akarok látszani? Ki vagyok valójában?
A dharma pszichológia ötvözi a széles körben használt kognitív viselkedésterápia, a pozitív pszichológia, a humanisztikus pszichológia, valamint a mindfulness és a buddhista pszichológia egyes terápiás elemeit. A konzultációk intenzívek, s a köztük eltelő időszak sem a passzív várakozás jegyében telik: a folyamat komoly elszántságot kíván Öntől. Amennyiben úgy gondolja, készen áll erre a feladatra, és nyitott egy jól működő önismereti módszer megkezdésére, bízhat a dharma többezer éves bölcsességében.